Belső vezérlő…

2007 április 19. | Szerző: Manyi |

 

Napok óta, mint aki attól fél, hogy nincs sok ideje, neki estem a kreatív munkának. Mind egy megszállott az egyik dobozt befejezte, szünet nélkül neki állok a másiknak, majd faliképek, megyek vásárolni, hogy ez is – az is kell.

Valamitől félek, de mitől??? Belülről valami azt súgja, hogy meg kell csinálni, mert ha meghallok, akkor mi lesz avval a sok alapanyaggal amit mostanában vettem. Nem tudom mi ez az érzés ? Nem depi, nem halálfélelem, valami amit nem tudok megfogalmazni.

Mindig mosolyogni szoktam az ezoterika hívőin aki a belső vezérlőről beszélnek, aki irányít minket. De mintha nekem valaki azt suttogná, hogy siess, csináld mert nincs sok időd. Megörülök ettől, nem tudom az okát.

Az biztos, hogy mostanában nagyon megrendültem három kollégám halálán, egymásutáni hetekben haltak meg. Ketten rákban a harmadik kolléga egy rendezvényen összeesett és szívinfarktusban meghalt. Nagyon megviselt. Lehet, hogy ez hagyott nyomokat bennem, hogy ezért van ez a megfogalmazhatatlan feszültség.

Nem érzem jól magam, pedig nagyon szép kreatív dolgokat csinálok. De nem akarom, hogy a félelem inspiráljon. Nem, Én nem akarok a halállal foglalkozni, hiszen olyan sok jó dolog történt velem, voltam tocip találkozón, – sok új ismeretséget kötöttem – tartottam nyugdíjasoknak foglalkozást az internetről. Szép az idő, most már járunk a telkünkre. Szóval kívülről minden rendben, de ez a belső vezérlő ne lenne………