Meg van az eredmény

2007 augusztus 5. | Szerző: Manyi |

A nagy forróságban, megszakítva a szabit, Szúpatakról felutaztam a mamo vizsgálatra és az „eredmény hirdetésre” vagyis az onkológusi véleményre. Iszonyú meleg volt. Féltem nem csak az eredménytől, hanem, hogy miképp jutok el az orvosig és közben nem leszek-e rosszul ebben a melegben. Végül a férjem megkegyelmezett és elvitt a vizsgálatra. Tudni kell, hogy a férjem utálja pesti közlekedést, fél is és nem tud jól tájékozódni a városba. De végül győzött a szeretett a félelem felett.

A mamo vizsgálatra elsőként hívtak be, igaz, hogy ott voltunk már hét órára és nyolckor kezdődött a rendelés. Na szóval nyolckor beléptem a vizsgálóba és megláttam a gépet és így messziről míg vetkőztem magamba beszéltem a műszerhez, hogy „kérlek ne mutassál rosszat, ne találj semmit” A csonkított mellem vizsgálata közben csillagokat láttam, rohadt nagy fájdalom közben kértem a sorsot, hogy inkább ezer ilyen fájdalom, mint egy rossz eredmény.

A vizsgálatot végző asszisztens egy kicsit misz volt, érezni lehetett, hogy azt gondolja, hogy „na kezdődik a munkaidőm” semmi kedvesség, semmi együttérzés, úgy rángatta az épp és csonka mellemet, mint egy darab húst amit nem szívesen fogdos. Mint minden vizsgálatnál (évek óta) szeretnék ezeknek a nővéreknek a fejünk be látni. Mint nő soha nem gondol arra, hogy Én is kerülhetek esetleg ilyen helyzetben??? Nem kívánom nekik, de egy kis kedvességet, egy kis bátorító mosolyt, egy két szót azért elvárnék tőlük. Az a szörnyű, hogy ez a vizsgálatok többségében így van (évek óta), nagyon ritka a kedves, mosolygós aszisztens. Lassan már minden beszámolom erről szól, de hát semmi változás.

A vizsgálat másik részénél, a URH-nál is első voltam és ugyanolyan részvétlenséggel találkoztam. Ezek a dokik és asszisztensek olyan fásultak lehetnek, hogy már minden részvét kedvesség kiveszett belőlük!!!!! Nem gondolnak bele ilyenkor a beteg lelkivilágában???. (uram isten hányszor teszem fel ezeket a kérdéseket!!!) Nem gondolnak arra hogy az asztalon fekvő beteg reszket a félelemtől, (magyarul be van szarva) és mintha ott se lennénk, beszélgetnek, a beteg felett, miközben Te mint beteg hangosan üvöltenél, hogy „hé itt vagyok velem foglalkozzatok”. Ilyenkor bennem megfogalmazódik az a kérdés is, hogy hihetek az ilyen felületesen végzett vizsgálat eredményének??? és ilyenkor újból beindul a pánik.

A vizsgálatok után egy kicsit megkönnyebbültem (?) majd jól be reggeliztem!!!!! (üdítőt ittam, húsos szendvicset ettem amit egy fegyelmezett rákbeteg nem eszik, mert tilos). Ez is lassan a szokásos rituálé lesz, valahogy így vezetem le azt a feszültséget ami napok óta bennem van.

Vettem egy nagy lélegzetet és átmentem az onkológushoz. Na itt kezdődött igazán a pánik!!! Hiszen az eredmények többségét még nem ismerem, csak az orvosnak küldik el. Féltem!!! Féltem, a hosszú várakozástól, féltem a nagyon rossz állapotban lévő betegek látványától, féltem a várakozás alatti betegek egymás közti rémtörténetek meséléséről, szóval ilyenkor mindentől fél az ember. Szeretne már kint lenni, kezében a papírokkal és természetesen jó eredményekkel. Hát most nem volt szerencsém, több mint három órát kellett várnom, az iszonyú melegben, feszültségben. Ezt növelte egy betegtárs története, arról hogy neki most tíz év után áttét keletkezett a csontban. Rémülten hallgattam, mert ettől félek Én is a legjobban. (na meg a tüdő, máj, has,nyirokcsomó, végbél, stb áttétől….)

Bejutottam a dokinőhöz leizzadva, bepánikolva: közölte, hogy összességében jó a leleteim, de a csontnál (Na tessék hol????) van egy kis bizonytalanság. A tizenegyedik csigolyánál igen erős a degeneratív elváltozás és ez a vizsgálatot végző orvost elbizonytalanította és ezért nem éves hanem előrehozott féléves kontrollt javasol a teljes metasztázis kizárása miatt. Na kész vége, nagyon megijedtem, végem van hangulat rajtam, majdnem elbőgtem magam. De az onkológus megmagyarázta, hogy nem azt írták hogy a gyanú fen áll, hanem inkább a degeneratív kopást megerősítése miatt javasolják a vizsgálatot. De Én magamban azt mondtam, hogy ez szerintem az Én felfogásomban ugyanazt jelenti. Az onkológus megnyugtatott, ha az áttét lenne akkor azt a vérkép és a tumor marker jelezné, de semmi rossz érték nincs ami erre utal nyugodjak meg. Nem tudtam semmit kérdezni, mivel lemerevedtem a félelmemben, de végül mosolygott az onkológus, nem küldött plusz vizsgálatokra, azt mondta, hogy februárban találkozzunk, így egy kicsit akkor megnyugodtam.

De azóta ez a megnyugvás elmúlt, rémképek kinoznak, fülemben hallom annak – a várakozás közben – mesélt betegtársam történetét, hogy tiz év után……..nagyon rossz előérzettem van….. Jaj ne, nem akarom, inkább degeneratív elváltozás legyen….. hogy örülnék egy kis degeneratív jelzőnek…….