Mi a barátság:…?

2007 április 25. | Szerző: Manyi |

Teltek a hetek, kezdett hiányozni, ahogy ezt megírtam neki levélben:

Levélrészlet abból amit Én írtam:

„Nem akarok haragot, ez a távolmaradás inkább azt jelenti, hogy piheni akarok „belőled”. Elfáradtam. Nagyon oda kell figyelni rád, mert ezt „követeled” meg.

Ez természetes, a barátságban, de Te az utóbbi időkben valahogy ezt egy irányból azaz a magad szempontjából nézed. Ha összejöttünk 10% Én , 90 % Te vagy. Persze Te ezt nem így érzed, de Én igen.

Évek óta nem beszéltünk a hétköznapokról, mit olvasol, milyen filmet néztél meg, mi a véleményed róla, milyen virágot ültetsz, mikor sétáltál és merre, milyen ruhát vettél, mit varrsz, stb.

Nem kérdezed meg „bővebben” hogy mi van velem, mit érzek, mit gondolok, hogy mennek a dolgaim, mi van a honlapomon, a blogomba, a fórumomba, hogyan fogadják az emberek, mit kreativozzol… stb.

Mindig csak a probléma……..

Súlyos gyógyíthatatlan beteg ember vagyok. Eddig küzdöttem, hogy a kettőnk kapcsolatában ne én legyek a fontosabb (ne éljek vissza avval a ténnyel, hogy Én beteg vagyok), hanem próbáljak a Te gondoddal foglalkozni, de elfáradtam. Nem birok koncentrálni arra amiket mondasz, nem birok megfelelni a Te elvárásodnak. A barátságunk nagyon egyirányúvá vált. Nekem sok volt, ezért akartam szünetet.

Hiányzol, de még nem pihentem ki magam……

Egykébbként jól vagyok. Nem rég volt egy fórum találkozó, teljesen vadigen emberek a mi esetünkbe nők találkoztunk egész nap együtt voltunk, dumcsiztunk, rötyögtünk, beszélgetünk. Ez nem a betegséggel kapcsolatos fórumom….Nagyon jó!!! Új ismeretségeket szereztem. (nem hiába próbálom neked is ajánlani)

Részt vettem egy jótékonysági internetes árverésen és a gobelin képemet egy hölgy 106.000 Ft vette meg. Az is igaz, hogy engem akart támogatni (pénzt küldeni) de Én azt mondtam, hogy vannak sokkal rosszabb helyzetben lévő betegtársaim és inkább rajtuk segítsen és ajánlottam neki ezt az árverést és az én képemre tette a pénzt. Mondjuk nem az alkotás miatt hanem azért, hogy segítsen is de avval, hogy az Én munkámra rakta a pénzt így nekem is örömöt szerzet. Azóta is levelezünk.
Nagyon sokat dolgozom

Szóval ennyit, majd hívlak telcsin.

Te hogy vagy??? Mi történt az új helyen vagy maradt minden a régiben???”

Ezt a levelet írtam neki. Most bemásolom amit Ő válaszolt rá.

Most nekem van szükségem pihenésre “belőled”, úgyhogy most ne próbálkozz!

Ezt a választ kaptam 30 év barátság után, ledöbbentem.

Hát ennyire félre ismertem egy embert!!!! Hiszen Én a rákosbeteg, a betegségemmel soha nem zaklattam Őt, hanem Én mindig készen álltam arra, hogy az Ő problémája volt a fontosabb mint az én betegségem és az evvel kapcsolatos gondolataim ki beszélése.

Ha elkezdtem beszélni, a félelmeimről, vagy a betegség mellékhatásainak gyötrelmeiről, vagy csak „kopasz” akartam maradni a találkozásaink alkalmából, mindig az volt a kifogás, hogy:”jaj erről nem akarok beszélni”

Könyörgöm akkor mi a barátság, nem az, hogy aki bajban van annak segítsek lelkileg????. Soha nem mondhattam el neki, hogy milyen halálfélelmem van, mi gyötör, mi fáj, mert Őt ez zavarta és akkor Ő „rosszul érezte magát” Hát milyen barátság ez????

Két éve van a honlapom, féléve a blogom, és a fórumom. Egyiket sem olvassa. Csak a blog írás elején nézet bele, és firkantott egy rövidet. De rendszeresen nem nézet, nem olvasot bele, nem tudja, hogy ép mi van velem, mit csinálok, nem tudja, hogy engem milyen élmények érnek, mert Őt ez nem érdekli. Hát akkor mi??????

Csak ŐŐŐŐŐŐŐ, igen ebbe Én belefáradtam, ezt nekem szégyenlem kell???……..